Megint rámjött az írhatnék, úgyhogy jó szokásomhoz híven létrehoztam egy új blogot, mert ez ilyenkor mindig tiszta lap. Az ok, amiért újra visszatértem a gp-re az egyrészt a honvágy, másrészt pedig a közösség. Szükségem van egy támogató közegre most, mert egy teljesen új fejezet kezdődik el az életemben. Végre felvettek gyakornoknak és sejtelmem sincs, hogy mit kell majd gyakorlatilag csinálnom. Az előző gyakornok még marad a hónap végéig és ő fog engem betanítani. Abban sem vagyok biztos, hogy lesz annyi dolgom, ami kitölti majd a 8 órát. És attól is félek, hogy szarfejek lesznek a munkatársaim.

Nem akarom itthagyni ezt a várost, mert itt nőttem fel és nagyon visszahúzna ide a szívem. Tudom, hogy pesten sosem ürül ki a lehetőségek tárháza és linkedinen folyamatosan jönnek velem szembe az állásajánlatok jobbnál jobb cégektől. De egyszerűen először szeretném itt megpróbálni, hátha sikerül. Ez egy nagyon nehlz döntés. Amikor voltam Pesten egy interjún, akkor is utána azon izgultam, hogy úristen, majd fel kell oda mennem és teljesen egyedül leszek, nem lesz ott egy barátom sem, mit fogok csinálni? Végre ki kéne lépnem a komfortzónámból és nagyobb dolgokra törekedni. Már meg is van a terv. A mostani cégnél van egy diploma utáni továbbképzés, ami 2 éves. Na de sosem lesz már ennek vége? Mikor hagyom végre el az iskolapadot?

Az is aggaszt, hogy hiába járok egyetemre immáron 4. éve, mit tanultam ott? Mindenhez értek egy kicsit, de semmihez sem teljesen. Ez lenne az értelme az egyetemnek? Mikor még zsenge ifjú leány voltam, azt hittem, mire lediplomázok, addigra mindenhez fogok érteni, ami a szak leírásában szerepelt. De igazából emmihez sem. És most azt várjam, hogy majd a cégek fognak engem megtanítani amire az egyetemnek kellett volna? Mi értelme az egésznek?

Egyáltalán olvassa ezt bárki?